Nehezen ébredtem következő reggel. Amit először megpillantottam az egy vastelep volt, nem messze Moszkvától. Az utasok már készülődtek leszálláshoz, így én is gyorsan összepakoltam a cuccaimat. Egy röpke fél óra alatt be is értünk a Москва Киевская pályaudvarra. Nagy pályaudvar, bár a java része az nincs fedél alatt, csak 4-5 vágány.
Végül is sikerült leszállnom 1400 km zötykölődés után, majd első utam a metróhoz vezetett. Először természetesen eltévedtem a metró aluljárók labirintusában, és csak harmadszorra leltem meg a megfelelő utat. A probléma az volt, hogy sok helyen nem voltak kiírva egyértelműen, hogy melyik lépcső hova vezet, vagy csak le voltak zárva az átjárók. Nagy nehezen eljutottam a Trubnaya metrómegállóig, ahonnan 15 perc séta volt a szállás elméletileg. Fél óra után sem találtam meg a keresett utcát, ugyanis többször elkerülte a figyelmemet, mivel egy kis eldugott egyirányú út volt. Meglett a házszám is, ahol egy 3 emeletes háztömb állt, de életnek semmi nyoma. Csöngettem a szálláshoz, de semmi válasz. Aztán végigpróbálgattam a numerikus kapucsengő összes permutációját, de senki nem vette fel. Elcsigázva bementem a szomszéd régiségkereskedőhöz, aki csak oroszul beszélt és nem értette mit szeretnék. Továbbmentem még egy tömböt, ott már szótértettem az ott dolgozó hölggyel, aki beszélt a régiségkereskedővel, és ő beengedett a házba. Felmentem a másodikra, ahol egy cetli állt az ajtón angolul: Kedves vendégek, sajnáljuk de tűzeset miatt nem tudjuk önöket fogadni. Később megtudtam, hogy tűz volt a legfelső lakásban, és oltás során eláztak az alatta lévő lakások. Persze ezt nem jelezték senkinek a vendéglátók. Végül is visszamentem az egyetlen biztos ponthoz, az angolul beszélő hölgyhöz. Azt mondta, hogy ő nem tud segíteni, de bekapcsol egy gépet, amin keresgélhetek szállás után. Google-be begépeltem a keresendő szöveget, amit cirill betűvel írt be, így át kellett állítani a nyelvi eszköztárat is, de nagy nehezen találtam szállást és sikerült is lefoglalni. Természetesen Moszkva másik felén volt, az Arbat környékén. Háromnegyed óra alatt sikerült is átérnem, megtaláltam a szállást, ami szintén egy társasház volt, kapucsengővel, rajta 10 számjegy. Csöngettem a szálláshoz, senki nem válaszolt. Itt már kezdtem cifrán káromkodni. Becsöngettem máshova is, de semmi. Negyedóra várakozás után viszont valaki kilépett az ajtón, így be tudtam hatolni az objektumba. Felmentem a szálláshoz, ami az egyik nagyobb lakás volt. Beengedtek, bemutatkozás után megjegyezték, hogy elég gyorsan ideértem a foglalás után, majd fizetés teljesítésével kaptam egy ágyat és lemostam magamról az út porát. Egy óra múlva már vígan ittam az orosz золотая бочка sört, ami arany hordót jelent magyarul és nem keverendő össze az itthon kapható változatával. Az este további részében pedig néztem az esti havas várost, és örültem, hogy sikerült célhoz érni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.