Nagyszőlős, Huszt és Técsőn át mentünk Rahóba, közben megálltunk Európa geodéziai közepénél. Tisza jobb partján egy magas, fekete, téglalap alakú márványoszlop áll.  Ez az obeliszk jelöli Európa geodéziai középpontját.

Az oszlopra a következő latin nyelvű szöveget vésték:

Locus Perennis
Dilicentissime cum libella
librationis quae est in Austria
et Hungaria confecta cum
mensura gradum meridionalium et
paralleloumerium Europeum.
MDCCCLXXXVII.

Magyar fordításban: Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg. 1887.

            Akad itt helyes kis étterem, hangulatos fa ülőalkalmatosságokkal, érdemes betérni 1-1 italra a megfáradt utazónak. Megérkezvén Rahóba, hogy megnézzük a Fehér- és Fekete-Tisza összefolyását, a következő instrukciókat kapjuk: Sok kéregető, nagyjából mind cigány. Ne is álljunk szóba velük, mert még baj lehet belőle. Mi nem álltunk szóba velük, mégis baj lett. Letértünk egy benzinkútnál és körülbelül 300 méter gyaloglás után megláttuk a Tiszát. Illetve mikor jobbra fölnéztünk egy kis meredélyre, ott pedig néhány mozgolódó pontot. Mint később kiderült, megérkeztek a várva-várt vendégeink, a kéregetők. Nem szóltunk hozzájuk, nézelődtünk és fényképeztünk. Érdekesség a dologban, hogy a világosabbik folyó a Fekete-Tisza, míg a sötétebbik a Fehér. És épp előttünk egyesültek Tiszává. Fél óra ott tartózkodás után érezni lehetett, hogy nem mindenki nyugodt, mivel ezeknek a gyerekeknek a száma megduplázódott és egyre szemtelenebbek lettek. Igyekeztünk elérni a buszhoz és minél gyorsabban elhagyni a helyszínt. Követtek minket, és mikor az utolsó ember felszállt a buszra, ők is megpróbálkoztak. Sikerült lenn tartani nagy küzdelem árán őket, míg a busz ajtaja becsukódott. Ekkor körbeállták a buszt és mindegyik megmarkolt egy „fél sziklát”, majd fenyegetően lóbálták a busz felé. Elindulni nem lehetett, mert ott álltak előtte. Sofőrünknek Józsinak krízishelyzetben igen jól jár az agya. Kigondolta, hogy kihajít nekik egy marék cukorkát, ami ott volt a keze ügyében. Ez bejött, mint a hangyák úgy ugrottak rá az elterelésre. Mi meg padlógázzal elindultunk hazafelé.