Kárpátaljai kalandok

Szinevír felé közeledve szép lassan megmutatja magát az a csodás táj, amiért voltaképpen idejöttünk. Bennem úgy marad meg, mintha Alaszkában járnánk, csak hó nélkül. Megérkeztünk a nemzeti park bejáratához, ahova a belépő megfizetése után behajtottunk. Egy három kilométeres út után megpillantjuk a parkolót. Azonban emellett a rövid út mellett sem lehet szó nélkül elsuhanni. Az autóval egy patakocska mellett haladunk, amit fenyvesek ölelnek körül. A levegő tiszta, a víz azúr kéken csillog, és a fák zöldellnek. Ezt nem nagyon lehet leírni, mindenképpen látni kell. A parkolóban otthagyhatjuk a kocsinkat, de ha szeretnénk, némi felár ellenében felhajthatunk vele a tóig is. Illetve a parkoló és a tó közt még tűzrakhelyeket is találunk, ha szeretnénk még egy jó bográcsolást is meg lehet ejteni. A lehetőségek tárháza végtelen. Mi gyalog folytattuk az utunkat felfelé, a barátságos faházakkal szegélyezett úton. Kétoldalt kis patakocskák csobogtak, szintén kristálytiszta vízzel. Pár lépést megtéve baloldalt egy hegyi forrást találunk, ahol bárki szomját olthatja kedvére. Következő felirat olvasható rajta: "Чиста джерелъна вода, пийте на здоровя!" magyarul: Tiszta forrásvíz, igya az egészségére! Mi is természetesen ittunk belőle úgy, mint ahogy 2006-ban is. Érezni lehet rajta a természetes tisztaságot, és kellemes hidegen tör elő a felszín alól, az íze pedig mindig változatlanul jó. Folytatva utunkat felfelé a tóhoz, tehenek keresztezték az utunkat. Az után, hogy megszemléltük ezeket a jámbor állatokat és elhaladtunk egy bográcsoló kárpátaljai magyar társaság mellett, a domb tetején előbukkant a Szinevíri-tó. Teljes pompájában, bár kicsit alacsonyabb vízállással a szokottnál. A tó melletti turistaház kertjében lepakoltunk egy asztalkához és elköltöttük az ebédünket. Ezután nekiindultunk a tó körüli ösvény bebarangolásának. Mikor a tó másik oldalára értünk, akkor vettük észre, hogy az a fele teljesen elmocsarasodott. Innen látszott, hogy a középső kis szigetecske is jobban kint van a kelleténél. Egyébként emiatt is hívják tengerszemnek, mert a tó közepén lévő sziget olyan, mint a pupilla, a tó meg maga a szem. Egy másik legenda szerint a sziget Vér kősírja, amit Sziny telezokogott és egy tó keletkezett körülötte (Bővebb infó az "Érdekességek" alatt). Közben odaértünk a fából faragott gigantikus emlékműhöz, amit éppen egy diákcsoport mászott meg unalmában. A félkör második felének megtétele után visszaérkeztünk kiindulópontunkhoz, és szépen el is telt a délután.