Megérkeztünk egy fehér kapuhoz, ahol Erzsi néni már várt ránk Anikóval, a lányával. Beljebb orientálódtunk a házba, ahol a konyhában már ki volt töltve mindenkinek egy fél vodka. Mondtam magamban, ez is jól kezdődik. A megérkezés örömére gyorsan felhajtottuk a nemes nedűt, de mire feleszméltünk, a poharunk rejtélyes módon megint megtelt vodkával. Ehhez nem kevés köze volt Erzsi néninek. Ha az elsőt a megérkezés örömére ittuk, akkor az utóbbit meg az első örömére. Ezen egyszerű képlet alapján egy este sem sikerült józannak maradnunk.

Miután elfogyasztottuk vacsoránkat (amit 4 személy helyett inkább 16 személyre főztek), már vártak minket az iskolában, ami egyben művelődési ház volt. A kedvünk igen jó volt a számtalan elfogyasztott vodka és sör után, és csekély 20 perc késéssel meg is érkeztünk Vári Fábián László helybéli költő előadására. Az előadás után társalgásra nyílt lehetőség helybéli diákokkal, majd körülnéztünk az iskolában. Azt nem tudom megmondani milyen okból, de a végén az egész társaság a Rio kocsmában kötött ki. Miután hazakísértük 2 lányt, és valahogy mi is visszajutottunk a szállásunkra, ott főtt kukorica és kisüsti remek párosítása várt minket. Éltünk a helyzet adta lehetőséggel, de már nem volt másra energiánk, így aludni tértünk.

         Másnap sajnos korán kellett kelni, mert rendszerint reggel 7 órakor indultunk busszal a kirándulásokra. Mondanom sem kell, jól bekarmoltunk előző este, szóval nem kívántuk a hátunk közepére sem az italt. Vesztünkre vagy éppen szerencsénkre Kárpátalján ez nem így működik. Éppen hogy kibotorkáltunk a konyhába, az asztalon ott vigyorogtak a vodkák kitöltve. Ugye amit adnak, fogadd el alapon, átestünk a megpróbáltatáson. Ezzel a lórúgással beindult a nap, több panaszunk nem is nagyon volt. Alig 20 percet késtünk a gyülekező helyről, már fontolgatták, hogy itt hagynak minket. Mivel mi megérkeztünk, indulhattunk is utunkra.