Miután kicserélték a forgóvázakat, ismét nekiálltak összeállítani a szerelvényt ukrán módra. Ami abban merül ki, hogy úgy tolják össze kocsikat, hogy leesel az ágyról. Ez tartott úgy 1 órán keresztül, miután tovább szeltük a havat Moszkva irányába. A vonaton egyedül én voltam magyar, a többi mind ukrán illetve orosz volt. Meglepő módon nem tartottak vodkát az ellátmányban, de lehetett kapni egyéb más különlegességeket. A híres orosz levesek voltak (Borscs és Scsí), továbbá lehetett kapni jó fekete teát hagyományos pohártartóban.
Így a vonaton is rá lehetett hangolódni az orosz virtusra. További érdekesség, ahogy azt már több helyen is olvastam, minden nagyobb megállónál mozgóárúsok tevékenykednek. Ami azonban eltérő a nyugati viszonyokhoz képest, hogy itt vásárolnak is tőlük az utasok. Kalauz hölgy például ingeket vett, de volt aki méteres szárított halat kínált, vagy fagyott kolbászt, de volt embernagyságú plüss állat és sör is náluk. Ilyen nagyobb állomások voltak Lemberg (Lvov vagy Lviv), Hmelnickij (Хмельницкий) és az ukrán orosz határállomások.
Megkaptam a regisztrációs kártyát, amit megpróbáltam legjobb tudásom szerint kitölteni, bár az "Отчество" részt, mire megfejtettem, ami angolul patronimic-nek volt írva. Fél óráig szöszöltem, hogy oda mit kell írni, de az orosz zsebszótár segített végül, hogy az az apai név, tehát maradt üresen.
Éjjel egy rövid alvás után begurultunk Konotopra, ami az utolsó ukrán állomás volt. Felszálltak a határőrök, lehetett hallani, hogy a kalauz mondja nekik oroszul, hogy egyetlen magyar van a vonaton, a többivel nincs dolguk. Hasonló jelenet volt Brianszkban is az első orosz állomásnál. Cipők kopogása hallatszott, kinyitották az ajtómat és hangzott az üdvözlés: "здравствуйте! Добро пожаловать в Россию!" Megbeszéltük, hogy nincs elvámolnivalóm, majd odaadtam az útlevelet, ellenőrizte a vízumot, regisztrációs lapot, pecsételt de érezte, hogy nem vagyok perfekt orosz és sejtelmesen ennyit mondott: "Good luck!". Gondoltam, hogy szerinted is szükség lesz rá?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.