Kárpátaljai kalandok

Megérkezésünkkor még nem voltunk tisztában azzal, hogy utolsó napon mi vár ránk. Utólag kiderült, hogy teljesen véletlenül azon hétvége előtt sodródtunk Váriba, amikor a falunapot szokták rendezni (augusztus utolsó vasárnapja). Egyszóval meg volt a vasárnap esti programunk. Vacsora után elindultunk gyalog a focipálya felé, ahol mindenféle program várt minket. Elkerülve a főutat egy kis mezei úton át céloztuk meg a helyszínt. Rövidesen meg is érkeztünk, éppen időben, mert lőtték fel az első tűzijátékot. A hangulat meg volt alapozva. Gyorsan legurítottunk egy-egy sört, meg valami zsebrakétát. Leültünk az asztalokhoz, és egy jót beszélgettünk az ismerősökkel. Egyszer csak jön egy telefon, korábbi vendéglátónk lányától, hogy szóljak gyorsan anyukájának, mert gond van. Mint később kiderült Erzsi néni nászurát megállították a milicisták, mivel nem tartott be minden előírást, főként a zéró toleranciára vonatkozót. Azt hozzá kell tenni, hogy elővigyázatos volt, mert hátul ment a mezőn, a földúton hazafelé. A probléma csak az volt, hogy a milícia számított ilyen esetekre, és bebújtak a susnyásba és ott várták az érkezőket. Egy ilyen este alatt körülbelül egy jó magyar fizetésnek a háromszorosát összebírságolták. Mi persze nem is gondoltunk arra, hogy autóval megyünk ki. Ha én is így jártam volna, és nem tudok fizetni, még az autót is elbontották volna alólam. Miután segítségére siettek a rokonok a bajbajutottnak, már mi is kellőképpen hatása alá kerültünk az erjesztett és a főzött szeszeknek, főleg a Bence, de nálam is mutatkoztak paranormális jelenségek. Például alig lehetett hazavonszolni a helyi hakni zenekar mellől. Azért persze jobb belátásra bírtak, és hazajutottunk, de hogy hogyan arra már sajnos nem emlékszem. Az még megvan, hogy hazaértünkkor még ittunk valami paprikavodkát, de annak se lett jó vége. Mindent összefoglalva esemény teljes este volt, és nagyon jól éreztük magunkat. Ugyanezt a másnapról már nem mondhatom el.