Kárpátaljai kalandok

 A nap lezárásaképp a bolhapiac után végigrohantam a Kreml-ön mivel fél órám volt zárásig, és még a fegyver raktár megtekintésére is szólt a jegyem. Megnéztem a cár puskát, a templomokat és a kilátást a Moszkva-folyóra. Érdemes lett volna több időt eltölteni itt, és minden tájékoztatót végig olvasni, de csak ennyire futotta. A fegyverraktár teljesen külön bejárattal rendelkezik, a Kreml egyik csücskében. Ott még sikerült megcsípnem az utolsó turnust, mivel a fegyverraktár a Kreml nyitva tartásához képest + fél óráig tart nyitva. Itt jóval több volt a látnivaló, és nem szó szerint csak fegyverek, hanem mindenféle érdekesség a cári Oroszország idejéből. Akkora hintókat például még soha nem láttam mint ott. Megtekinthető a cári fegyver arzenál is részletesen. A túra végeztével visszatértem a bázisra, ahonnan a tervek szerint másnap indultam tovább Szentpétervárra vonattal. A vonat 3,5 óra alatt ér célhoz, úgyhogy mondhatni elég nagy sebességgel halad. A szálláson tájékoztattak, hogy merre menjek, a Komszomolszkaja metrómegállóhoz kell menni, ott van a Leningradszkij vokzal ahonnan indul a vonatom.

A vonat indulás előtt egy órával érkeztem a helyszínre. Megtaláltam a vonatomat, ami TGV- szerű szuper vonatnak tűnt. Minden ajtó előtt ott állt egy ellenőr. Az egyiknek bemutattam a magyar szabadjegyemet, ami Budapest-Kijev-Moszkva-Szentpétervár viszonylatra szólt, illetve vissza. Az ellenőr megtekintette, és azt kérdezte, hogy hol a helyfoglalás ezen? Akkor visszamentem a távolsági jegypénztárhoz, ami külön volt a földszinten lévő 30 másik pénztártól. Az emeleti helyiségben volt 6 ablak, abból 3 működött. Beálltam az egyikhez, ott vártam úgy negyed órát a soromra, mire odaértem kitették elém a táblát, hogy ebédszünet, aztán lelépett a hölgy. Beálltam a másik sorba, miközben cifra káromkodásokat mormogtam. A másiknál is kiálltam a sort, majd odaadtam a jegyem, és a gyér orosz tudásommal elmondtam a hölgynek, hogy kellene a jegyem mellé egy helyjegy. Onnan elküldött a pénztáros a 3. pénztárhoz, hogy ott foglalkoznak ilyesmivel. Ott már kicsit ideges voltam. Sorba álltam, és úgy 5 percen belül oda is értem a pénztárhoz. Elmondtam ott is ugyanazt, és a hölgy azt mondta, hogy menjek ahhoz a pénztárhoz, és rámutatott arra, ahonnan ideküldtek. Na akkor felemeltem a hangomat, és tudtára adtam, hogy onnan küldtek ide, és most már ne szórakozzanak velem. Erre a hangzavarra odajött egy másik ügyintéző, egy következő ablakhoz, és odahívott, hogy mondjam, mi a gond. Majd miután megértette, hogy mit szeretnék, tudatta velem, hogy náluk nincs külön helyjegy, csak vonatjegy van, és abban benne van a helyfoglalás is. Tehát nem szállhatok fel pusztán a szabadjegyemmel a vonatra. Meg kell vennem a jegyet, ami kb. 20 ezer forint lett volna. Lehetett volna gyorsvonattal is menni, de az 8 óra alatt teszi meg ugyanezt a távot. Akkor még utoljára bepróbálkoztam az összes kalauznál, de azok között volt olyan is, aki azt mondta, hogy ez nem jegy a mi nálam van, és húzzak el onnan. Akkor tudomásul vettem, hogy most nem jutok el Pétervárra. Maradhattam volna még 3 napot Oroszországban, mert a vízumom még addig érvényes volt, de úgy döntöttem, hogy megpróbálok hazajutni, és akkor legalább otthon töltöm a karácsonyt.