Kárpátaljai kalandok

Az általam megélt kalandok és kis történetek olvashatóak. az itt leírt utazások célpontja általában a Kelet Európai régió. Kárpátalja, Ukrajna más részei és Oroszország. Cél, a helyi kultúra bemutatása, és az ott megélt élmények felejthetetlenné tétele.

Friss topikok

Tervezett **utazások

2009-es képek

2008-as képek

2007-es képek

2011.01.01. 17:56 speti43

Moszkvai anabázis

Xenophon, az ókori harcos, keresztülment egész Kis-Ázsián, és isten tudja, hová el nem jutott térkép nélkül. A régi gótok szintén minden topográfiai tudás híján hajtották végre expedícióikat. Mindig csak előre masírozni: ezt hívják anabázisnak. Utat törni ismeretlen tájakon. Ellenségek közé kerülni, akik lesik az alkalmas pillanatot, hogy kitekerjék a nyakad. Ha valakinek jó feje van, mint Xenophonnak vagy a sok rabló törzsnek, amely isten tudja, honnét, a Kaspi- vagy az Azovi-tengertől jött Európába, akkor bizony csodákat művelhet útközben.

Caesar légiói is térkép nélkül jutottak el valahová északra, a Galliai-tengerhez, s egyszer csak elhatározták, hogy visszamennek Rómába, egészen más úton masírozva, hogy még érdekesebb legyen a kirándulás. És szépen haza is érkeztek. Valószínűleg azóta mondják, hogy minden út Rómába vezet.

Hasonlóképpen indultam el Moszkva irányába, nálam se volt sok térkép, és még egy vonatra is felkapaszkodtam a biztonság kedvéért. Így futott ki a vonatom a Keleti pályaudvarról December 18-án este, mely Ukrajnán keresztül jut el Moszkvába. Név szerint a Tisza-expressz amit már korábban sikerült igénybevennem egy másik kaland során.

Így néztem elébe egy 38 órás utazásnak. Az első érdekesség az ukrán határon történt, Csapon. A vonat kijevi idő szerint 1:03 perckor érkezett be, és 4:18-kor indult tovább. Közte történt a vámvizsgálat, útlevélellenőrzés, és a forgóvázcsere.

Miután bepecsételtek az útlevelekbe, és ismét kényelembe helyeztem magam a priccsen. Egy németjuhász kutya besétált a hálófülkébe, és körbeszimatolt. Ember nem volt vele, de tudta a dolgát, és miután nem bukkant semmilyen kábítószerre, továbbment a másik fülkébe. Érdekes egy helyzet volt. Egy háromnegyed órás várakozás után egy hatalmas rántással megindult a szerelvény a rendezőpályaudvarra, ahol kicserélik a forgóvázat. Ez 1-2 kilométerre van a vasútállomástól. Ott szétkapcsolták a vagonokat, és beállították az oszlopok közé, ami megemelik a kocsiszekrényeket.

Megfigyelhető a képen, hogy dupla vágány van az egyik oldalon, az orosz (1520 mm) és a magyar (1435 mm) szabványnak megfelelő nyomtávval. Oldalt pedig egy drótkötél, ami a leszerelt forgóvázakat húzza ki a megemelt kocsiszekrények alól, illetve a felszerelendőt pedig behúzza. Mindezt sikerült végignéznem, a megemelt hálókocsiból, mikor felébredtem 3 méter magasságban, szemközt a másik Tisza expresszel, ami éppen hazafelé tartott Magyarországra és azon is hasonló műveleteket végeztek. Miután az összes vagon elkészült, utána elkezdték 1 órán keresztül ide-oda tologatni őket, összerakosgatni újra a szerelvényt. Nem volt finomkodás, olyan erővel csapták egyiket a másiknak, hogy az asztalról leestek a dolgaim, meg majdnem én is az ágyról. Így zajlott ez negyed 5-ig, amikor végre elindultunk nagy Ukrajnán át.

Alább a képen látható az első vágány Csapon, ide húzzák be az összes Záhonyból érkező vonatot, mert csak ez kompatibilis mindkét nyomtávolsággal.

Blog teszt: (4,5/5)
Olvasói értékelés: (0/5)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://karpataljablues.blog.hu/api/trackback/id/tr262552623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Bence
Péter
süti beállítások módosítása