Kárpátaljai kalandok

Az általam megélt kalandok és kis történetek olvashatóak. az itt leírt utazások célpontja általában a Kelet Európai régió. Kárpátalja, Ukrajna más részei és Oroszország. Cél, a helyi kultúra bemutatása, és az ott megélt élmények felejthetetlenné tétele.

Friss topikok

Tervezett **utazások

2009-es képek

2008-as képek

2007-es képek

2010.03.10. 21:41 speti43

A hágótól hazáig

Egy rövid kaptató után elénk tárul a látvány. Maga az emlékmű egy fenyőfa alakú építmény, melyet körül ölel egy utacska. Az ember megcsodálhatja minden szemszögből magát az alkotást és a körülötte elterülő tájat. Első ott jártunk alakalmával egy milíciás autó felügyelt a rendre. Akkoriban is előfordultak rongálások és a magyar kormány kérésére kiállítottak oda egy autót 2 személlyel. Megérkezésünkkor kérdeztek is pár dolgot, arról hogy mit szeretnénk itt. Metakommunikációval jeleztem, hogy nézelődnénk és turisták vagyunk. Ő visszajelzett, hogy az úgy rendben van, csak nyugodtan. Akkor én ott leültem egy fa tövében és elköltöttem az ebédemet és gyönyörködtem a kilátásban. Telt múlt az idő, Bázz közben filmezett, Bencével meg nézelődtünk. Javasoltam, hogy induljunk vissza, bár nem sok esélyünk van másfél óra alatt megtenni 10 km-t. Leballagtunk az kaptatón, elhaladtunk a szovjet emlékmű mellett is. Ekkor megpillantottunk egy ukrán nyugdíjas házaspárt, akik épp erre kirándultak. Mondom a Bencének, meg kellene kérdeznünk, hogy elvisznek-e egy darabon. Közeledésünkre a hölgy kicsit megrémült, jelezte is a férjének, hogy ne álljon szóba velünk. Próbáltuk elmutogatni, hogy mit szeretnénk, de nem kommunikáltak velünk. Mondom: mindegy, vágjunk akkor neki a hegynek lefelé, miközben a Bázz lemaradt, hogy ő filmezi a hágót. El is indultunk, mikor föntről az útról leszólt az öregúr a Skodájából, hogy ne vicceljünk, szálljunk be a kocsiba. Meg is történt, gyors elhatározás alapján Bázzt ott hagytuk. Ennek legfőbb oka az volt, hogy ha  mi időben lejutunk, akkor vigyázunk a csomagokra, neki meg éjfélig bőven van ideje, hogy utolérjen minket. Nagyon rendes volt a házaspár, mert egészen Volócig levittek minket és miközben mi iszogattunk az állomás mellett, Bázz is felzárkózott két órával később. Elmondása szerint ő egy Ladával jutott le a buszmegállóig és onnan elérte a buszt. Kivettük Bencével a bőröndöket, amiért a dolgozó körülbelül 500 Ft-ot kért, de legalább megvoltak Ekkor még volt kb. 7 óránk a vonatig, amit az állomással szembeni kis dombos erdőség bebarangolásával múlattunk, valamint meg uzsonnáztunk egy közeli kis vendéglátó ipari egység teraszán. A vége már nagyon nehezen telt el, amikor begurult az állomásra a Tisza-expressz. Jegyünket nézve kerestük a kocsit, ahova szólhat. Előrebotorkáltunk az éjszakai sötétségben, az ajtó előtt állt a kalauz és kérdezte: „Билет!?” Előkapartam a jegyemet, megvizsgálta és azt mondja, hogy „nyet,nyet” és mutogat, hogy menjek el a vonattól, mert ide nem szállok fel. Ejha, mondom magamban, mi lehet a gondja. Visszakértem a jegyet, kiderült, hogy azt a jegyet adtam oda, amivel idejöttem. Akkor odaadtam neki a másikat, és így betessékelt és mutatta az irányt. Többiek is jöttek utánam a röpke menetjegy ellenőrzést követően. Egy olyan hálókocsiban találtuk magunkat, ahol egyik oldalon volt egy folyosó hosszában, és az egyik szélén hosszában feküdtek egy sorban az emberek egymás fölötti emeletes ágyakon, a másik szélén pedig beugrók, ahol keresztben voltak az ágyak. A beugróban két oldalon 2-2 ágy volt egymás felett. A vagon elég zsúfolt volt és kb. 40 Celsius és tömény lábszag volt bent. Az ablakokat nem lehetett lehúzni, mert még Moszkvában befagyhattak, vagy ha az nem akkor beszögelték őket. Helyet foglaltunk egy ilyen 4 ágyas beugróban és hamar álomba szenderültünk egészen Csap állomásig. Ott volt 3 órán, amíg a vonaton a forgóvázakat kicserélik, mi pedig átmegyünk a vámon. Míg vártuk, hogy beengedjenek a vám ellenőrzésre, addig ilyen érdekes dolgoknak lehettünk szemtanúi, hogy egy nő hasára az útitársa folpackkal rögzíti a csík cigarettákat a pólója alá. Ez fönt a galéria váróban történt egy sarokban, ahol csak ők voltak meg mi. Vonatindulás előtt húsz perccel beengedtek, átvizsgálták a csomagjainkat és átgurultunk Záhonyba. A csempészek ott le is szálltak, miután mindenkinek átnézték a csomagjait a határőreink. Ezt így megúszták, de még Budapestre nem indulhattunk, mert szétszerelték az egész vagont, hogy nincs e valahova csempészáru elrejtve. Ezután már délután kettő körül befutottunk a Keletibe és mindenki mehetett pihenni.

 

 

Blog teszt: (4,5/5)
Olvasói értékelés: (4,7/5)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://karpataljablues.blog.hu/api/trackback/id/tr61829931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Bence
Péter